Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életrajz

 


BOLLA Pál

 festő

 (Orosháza, 1964. április 01. -)

 

 

 

Bolla Pál az 1980-as évek óta foglalkozik festészettel. Kezdetben főleg a hagyományos művészet kánonná vált megoldásai foglalkoztatták. Korai képei arról tanúskodnak, hogy mintegy útkereső jelleggel, különböző korok, különféle stílusirányait tanulmányozva, azok kipróbálására törekedett, hogy elsajátítsa a számára leginkább „kézenfekvő” technikákat.

  Legújabb művein kedvenc, kidolgozott technikáját alkalmazza, a sík felületre felvitt festékanyag ritmikus törlésével alakítja a látványt. A kép teljes felületét azonos értékűként kezeli, az alap, illetve háttér és az arcábrázolást ugyanolyan festői problémaként fogja fe

  A sokszínű, vagy újabban inkább pár színt alkalmazó alapba montázsszerűen illeszti bele az arcokat, figurákat. Az állandó mozgás illúzióját keltő közegben megjelenő férfi és női fejek hol plasztikusabb, hol síkszerűbb, kevésbé részlet gazdag módon vannak megfestve.

  Bolla Pált úgy tűnik, elsősorban az idő megjelenítésének problémája érdekli. Azt az illúziót kíséreli meg festészetében megragadni és megjeleníteni, ami csak pillanatnyi időre tűnik valóságosnak az érzékelés számára. Portréi, valódi létező személyekről és fiktív figurákról készülnek. Az ezekben a karakterekben domináns vonások ragadják meg figyelmét, az első, alapvetően benyomást tevő élmény visszaadására törekszik. Képeinek szándékoltan improvizáció jellege a „múló pillanat” melankolikus varázsáról szólnak.

  Bolla Pál absztrakt műveiben a hagyományos, ma már kevésbé választott, főként patetikus témakörök sajátos feldolgozásával foglalkozik. A színek és formák kifejező jellegére alapozva hozza létre szeriális munkáit. A primér érzékelési élményből kiindulva szellemi élmények átélésére, majd ezek vizuális közvetítésére vállalkozik. Alapvetően a természetből meríti képeinek formai alapmintáit, motívumait, melyeket aztán szabadon variál. Saját kifejezési birodalmában saját technikai eszközeivel sokfajta képződményt hoz létre. Ezek egyrészt nyíltan vállalják a természetből való származásukat, másrészt bonyolult konstellációkba rendeződve újabb, már vizionárius témák és látványvilágok kifejezésére szolgálnak.

  Bolla Pált ezekben a sorozatokban -ahogyan egyik képe „A végtelen lehetősége” című ezt meg is fogalmazza, a művészi teremtés és önkifejezés maximális kibontakozása és kiterjeszthetősége érdekli. Számára is, mint minden művész számára a mágikus- meditációs alkotói folyamat során megtapasztalható érzéki és egyben spirituális lehetőségek reprezentálása a cél. A belső történések mikrokozmikus világának mozzanataiból romantikus attitűddel főként kozmikus színtereket jelenít meg. Képeinek legérdekesebb minőségeit ez a szokatlan művészi stratégia adja. Az önmagukban is szép, érdekes, részletgazdag, apró természeti elemek – fakéreg darabok, forgácsok, évgyűrűk, kagylók, csigák organikus motívumait halmozza és rendezi. A szinte kaotikusan, a természeti erők kiszámíthatatlan folyamatainak során egymásra, egymás mellé sodródó véletlenszerűnek tűnő tehetetlen tömegbe aztán határozott gesztusokkal nyúl bele. Mozgalmas térkonstrukciók formálódnak, melyekben a síkszerű dekorativitás illúziója és egy meghatározhatatlan kiterjedésű térillúzió kettőssége dominál.

 Az anyagszerűség, a konkrét fizikai valóság jelenségei, megjelenési formái a tárgyi szféra feletti valóság dimenzióinak megjelenítésére szolgálnak. Egymásra vonatkoztatottságuk, elválaszthatatlanságuk nyilvánvaló. Véletlenszerűen vagy törvényszerűen rendeződő struktúrák nyugtalan mozgásából alakul minden. Az organikus és a konstruált képi elemek ritmusképleteiből állandóan folytatható tér- fikciók születhetnek. Metamorfózisok zajlanak, drámai megvilágításban, melyeknek mintegy fotogramm- szerű pillanatnyi villanófényben rögzített „kimerevítéseit” látjuk.

 Bolla Pál esztétikája- a megjelenítés mikéntje - az alföldi iskola hagyományaira rezonál. Művészetének gyökerei a romantikához kötődnek, minden formai leleményessége mellett nála is erősen jelen van a tájhoz, a természethez való egzisztenciális kötődés. A drámai atmoszférát teremtő megvilágítás, az expresszív megoldások, a sötét kontrasztos színvilág mind ugyanarra a meghatározó szellemi/pszichikai beállítottságra utalnak, melyet ugyanaz a környezet/föld determinál.

 

 

Bognár Tünde művészettörténész

 

Forrás: Artportal